Ébrejd fel, édes virág, a hajnal harmata hideg,
A vízcseppek jeges vonulata, csöndben csorog
Le mozdulatlan orcádon,
Oda, s tova repítve gondolataim fonalát. Mint a pókháló, a fehér harmatos
Úgy rezeg lélegzetem a szélben, a viszály
És ártalom medrében, itt fekszem melletted,
Könnyeimből patak ered, duzzanat. Apró kezeim, eltörpülnek, keményre…